Nem szükséges, hogy nagyon sok teendőnk, feladatunk, elfoglaltságunk legyen, elég ha kettő üti vagy szorongatja egymást. Nem érünk oda időben vagy épp nem tudunk elég korán eljönni. Így mindkét esemény feszült lesz, nomeg mi is. Ha meg több hasonló helyzet követi egymást eléggé zaklatottak is maradunk. Ráadásul akad, hogy számos feladatot kell koordinálnunk, akár komoly logisztikával és mindenképpen veszteségekkel.
Lehetne okosságokat mondani, hogy jól kell szervezni, annyit kell vállalni, nem kell vele foglalkozni stb. Ezek egy része utólagos okosság, másik valamiféle hozzáállást, praktikusan lazaságot javasol, sőt kér számon rajtunk. Mivel nem csak mi szervezzük az életünket, nem csak rajtunk múlik. Ami a miénk, az számon kérhető rajtunk, sokszor azonban mások vagy simán a körülmények sokkal inkább meghatározóak. Persze kezelnünk kéne a másokat meg a körülményeket, ez azonban már egy nagyon sok tényezős rendszer. Kibiceknek lehet egyszerű, ha csak egy-két dolgot veszünk figyelembe, mindjárt triviális. Egy jó közhely mindenre megoldás.
A hozzáállást számonkérni szintén kényelmesnek tűnik kívülről, miért ne állnánk hozzá lazán? Mondjuk azért, mert fontos dolgokról van szó, több fontos dologról. Ha egyik érdektelen lenne, mindjárt nem is lenne konfliktus. Node valamiért fontos, nekem, valaki másnak fontos aki viszont szintén fontos nekem, valamilyen jelentős következmény miatt, stb. Csúnya lenne, ha nem felelősen foglalkoznék fontos dolgokkal.
Van-e hát megoldás életünk zsúfoltságára? Talán két tudatosítás segíthet. Egyrészt tudatosítani, hogy ez van. Amennyire lehet, érdemes objektíven ránézni, mérlegelni a lehetőségeket, levonni esetleges tanulságokat, ha volnának. Nem személyes a helyzet, maga a világ működik így. Másrészt tudatosítani, hogy most ez van. Általában átmeneti állapot, belefér ha most simán a túlélésre játszunk. Elég az aktuális minimum, a lehetséges maximum meg majd jobb időkben.
Úgyhogy valószínűleg nincs frappáns feloldás, megfejtés, csodaszer. Miért is lenne? Ezzel együtt azért fejlődhetünk a szervezésben, vállalásban, hozzáállásban. Tapasztalati úton, hogy túléltük és hogy hogy is éltük túl az eddigieket.
