Érdekes összefüggés lehet az igazság, a félelem és a gyógyulás között. Sokféle képletet kitalálhatunk e három ismeretlen kapcsolatára, főleg hogy az igazság nem önmagában, hanem az igazság napjában jelenik meg. Bármit is jelentsen ez – azzal együtt hogy elég konkrétan hangzik és Malakiás bizonnyal konkrétan is gondolta.
A szövegből úgy tűnik az igazság (napja) hoz gyógyulást, aminek megvan a helye, merthogy akad némi nyomorúság eme árnyákvilágban. Azért is találó az árnyékvilág, mert itt nem az igazság (szolgáltatás) napjáról mint 24 óráról van szó, hanem az igazságosság/megigazulás napjáról, mint égitestről. A napsugár meg mégiscsak minden élet forrása, gyógyító erővel is bír.
Azonban ez nem egy univerzális napkelte, a kiválasztottaknak szól. Peremfeltétel, hogy tudjunk Isten nevéről és féljük azt. Ismerjük a fóbia fogalmát, a mindennapokban is használjuk. Az ijedtségen, félelmen túl tiszteletet is jelent, egy nálunk nagyobbhoz, erősebbhez való viszonyt. Valami elismerés is van benne, tudjuk a helyünket a hierarchiában.
És ez lehet az igazságosság kiindulása is, tudjuk a helyünket és a másikét is. Nem aktuális erőviszonyként, ahogy visszaélhetnénk a hatalmunkkal, hanem Istenhez, a nálunk nagyobbhoz képest, amikor a mi kis hatalmunk egymás között elenyésző. Illetve eszközzé válik, és éppen „a nagy hatalom nagy felelősséggel jár”. Az erőnk nem bántásra szolgál hanem védelemre. Hogy őrizzünk és műveljünk, a világot meg egymást is. Mi más értelme lenne egy hierarchiának, igazságosságnak, rendnek?
Valóban kell némi ragyogás, megvilágosodás ennek megértéséhez. Hiszen magunktól saját játékainkat, játszmáinkat műveljük, örülve minden kis sikernek, győzelemnek. Érezve közben, hogy ez nem az igazi, de hát ezt ismerjük, ebben élünk. Pont félelmünk, ijedtségünk, tiszteletünk lehet egy ilyen megértésnek az alapja. Mikor merünk félni, nem tagadjuk. És hirtelen merünk igazságosak is lenni, mint egy nagyobb rendet megértve. Így gyógyíthatunk és gyógyulhatunk.
