Ez egy dilemma, hogy elég erős vagyok-e? Mondjuk meg tudom-e védeni magam? Ami egyébként feladat. Nem lehet cél, hogy gyengék legyünk és kiszolgáltatottak. Már Asimov szerint is „a robot tartozik saját védelméről gondoskodni…”, bár ez csak a harmadik és utolsó robotikai törvény a sorban. De törvény, szóval védjük meg magunkat.
Az önvédelem azonban nem egyszerű és nem is mindig egyértelmű. Szinte elkerülhetetlen, hogy valamilyen kárt szenvedjünk (~robotika I. tv.) ebben a bonyolult világban. Gyakran a kisebb vagy nagyobb károk közül lehet csak választani, merthogy nincsenek tökéletes megoldások. Lehet ára az oltalmunknak, amit le kell róni – akkor pedig kár és minket. Még úgy is, ha tulajdonképpen megéri.
És hiába vagyunk erősek, félő hogy vannak játékban nálunk nagyobb erők is. Erősebbek, okosabbak, ügyesebbek, stb. Vagy például többen vannak. Ha meg nem csak másokra tekintünk, hanem jelenségekre, folyamatokra tekintünk, úgy igen kicsinek és jelentéktelennek is érezhetjük magunkat, méltán. Fel is merül hát, ki véd meg engem, ki törődik velem egyáltalán?
Ami Istenben komolyan zavarba ejtő lehet, az a személyessége. Már ha a személy jó fogalom egyáltalán az esetében, de az mindenképpen lényeges, hogy minket személynek tekint. Egyedinek, különlegesnek és talán fontosnak is. Nem mellékes számára, hogy itt vagyunk, és éppen ez irányú tapasztalatát osztja meg a zsoltáros, Isten megvédi és erősségként is megnyilvánul. Valami ősbizalom-féle ez.
Jó hozzáállás lehet, már akinek megadatik…
