Persze láttunk már tükröt és felismerjük magunkat fényképen is. Tudjuk hogy nézünk ki, reggelente akár ellenőrizzük is és jó esetben elfogadhatónak tartjuk. Ha esetleg kifogásaink lennének, hát akkor is ez van. Ahogy reggel elindulunk úgy leszünk jelen egész nap. Ruházatilag általában, arckifejezésileg viszont némi dinamika is elképzelhető.
Van tapasztalatunk, hogy a többiek elég jól olvasnak minket. Például a hangulatunkat, leginkább ha az őszinte. Sok évnyi tapasztalat, hogy ki tudjuk fejezni érzelmeinket, főleg ha akarjuk, ha meg nem akarjuk, akkor is valamennyire átüt. Vagyis látnak minket, és amit látnak nagyjából megfelel az állapotunknak. Ha sejtjük is, nem tudjuk pontosan, tulajdonképpen mit látnak.
Ugyanígy mi is látunk másokat és nagy hatékonysággal meg tudjuk tippelni hogyan is érzik magukat. Pedig csak a burkolatot látjuk, nem az erőforrást, a lényegi részt. És a látszatból, a láthatóból következtetünk a láthatatlanra. Ahogy velünk is teszik.
Nem újdonság ez, csak néha jó erre emlékezni. Hogy sokkal több van a felszín mögött, ahogy nálunk is. Nem az az egy-két érzelem, amit észrevesznek és azonosítanak. Ott vannak még a ki nem mutatottak, az emlékek, a gondolatok, a vágyak, a tervek, meg annyi minden. Annyival több, mint ami látszik. Messze túl az esztétikán, az aktuális divaton, megjelenésen és fellépésen – ami egy fél másodperces futó pillantásba belefér.
Mindig világok találkoznak, mikor mennyire. Persze nem bírunk el ilyen bonyolultságot, mindenkiben észrevenni a végtelent, muszáj egyszerűsíteni. Csak jó néha tudatosítani, hogy ez egyszerűsítés. Csak egy töredék, amivel foglalkozunk, és lehet, tényleg csak ennyivel van dolgunk, annyi tartozik ránk, amennyit észreveszünk. És másokra is belőlünk, amennyit észrevesznek. Ki mennyit.
És mi észrevesszük-e magunkat? Látjuk-e a többet, vagy csak annyit, amennyit mutatunk? Csak a burkolat megnyilvánulása jut el hozzánk, abból is csak egy kevés, hiszen még tükrünk sincs? Azt próbáljuk-e megmutatni, ami lényeges és aktuálisan szükséges, vagy többet esetleg kevesebbet? Lehet-e ezt elég jól csinálni?
Szerencsére elég jól csináljuk, az észlelést és a mutatást is. Talán számos hibával, több tévedéssel, gyakorinak tűnő melléfogásokkal, de mégiscsak elég jól. Hiszen van kapcsolatunk magunkkal és másokkal. Lenne mit javítani, de mégiscsak van, így akár lehet is. Talán leginkább a rácsodálkozással, elvégre így kezdtük tanulmányainkat. Csodálkoztunk a világon, másokon, magunkon. Semmiképpen se hagyjuk abba.
