A titkok általában rossz hatásúak, a rejtőzködés is. Nem csak a közállapotokra, köz hangulatára, de a sajátunkra legalább ennyire. Ha van szégyellni, titkolni valóm az önmagában negatívan hat önképemre, önértékelésemre. Egy állandó fenyegetettség, félelem, mert mi lesz ha kiderül.
Van persze magánélet, kár lenne minden intim részletet megosztani, meg remélhetőleg nem is érdekel másokat annyira. Merthogy lényegtelen, érdektelen, miért is foglalkozna ezzel bármi. Illetve aki foglalkozna, az ne csámcsogjon nem rá tartozó dolgainkon. Viszont amit csak érdemes, jó átláthatóvá tenni.
Igaz ez a szervezetek működésére. Olyan csoportban van bizalmam és olyanban veszek részt szívesen, ami válaszol ha kérdezem. Sőt, kérdezés nélkül is megmutatja hogyan, miből, mi célból, kivel stb. tevékenykedik. Legyen az nagy állami szervezet vagy kis szülői munkacsoport.
Azért is lényeges a nyitottság, hogy ne pletykák, mendemondák, összeesküvés-elméletek alapján tájékozódjunk. Akár közösségünk, teleülésünk, országunk, világunk dolgairól. Miért kéne titkolni, mennyi embertársunknak vannak milyen gondjai? Mi sikerült és mi nagyon nem az utóbbi időben? Hogy állunk konkrétan és mik a kilátások? Ki mit mondott és mit tett, ami hatással volt? Amik történtek, azok kinek-minek mennyiben köszönhetőek?
Ijesztőnek tűnik a nyilvánosság, főleg ha valami bajról van szó. De mégiscsak szembe kell nézni és a szükséges lépéseket megtenni. Anélkül, hogy kiderülne miről is van szó, érthetetlenek az intézkedések és történések. Zavarossá válik a viszonyunk, a tájékozatlanság és bizalmatlanság ritkán tesz jót egy kapcsolatnak. Legyen kapcsolatunk tárgya akár a világ, az ország, településünk, bármilyen kisebb közösségünk vagy személyes kapcsolatunk.
A nyilvánosság jó esély egy korrekcióra, javításra, fejlődésre. A titok, titkolózás konzervál, akadályoz, beszűkít, vélt biztonságérzetünk folyamatos fenyegetettséggel társul. Ha sikerül kilépni és megmutatni, az első ijedtség után általában megértést, sőt segítséget tapasztalunk. Meglepő módon a legtöbben jót akarnak, nekünk is. Ahogy mi is.
