Az erkölcs alapvetően a helyesről és helytelenről, jóról és rosszról szól. Érdekes, hogy az Éden kertjében éppen „a jó és a rossz tudásának fájáról” nem volt szabad enni. A rossz szó a teremtéstörténetben csak így, a jóval együtt említve fordul elő, míg a jó a rossztól függetlenül is, ráadásul sokszor. A „nem jó” pedig csak egyszer jelenik meg, az ember egyedülléte kapcsán. Érdemes lehet ezen is elmélázni.
Mindenesetre az erkölcsi érzékünk hamar kialakul, már kisgyermekként erősen felháborít minket minden igaztalan és igazságtalan. A serdülő korunkban pedig már igen karcos, fekete-fehér értékítéleteket alkotunk. Mintha nem csak egy falat gyümölcsöt ettünk volna ama fáról, hanem lelegeltük volna az egészet, és e szerint néznénk a világra.
Utána határozott ítéletalkotásunk, ezen a hozzáállásunk elkezd kopni. Egyrészt a kötelezően megkötött kompromisszumok befolyásolnak és beépülnek, muszáj elfogadnunk ezeket és magunkat ezekkel együtt. Másrészt a világ sem ennyire fekete-fehér, jóval árnyaltabb és összetettebb. Jó meg rossz között könnyű dönteni, de nekünk sokszor több jó vagy több rossz közül kell választanunk.
Erkölcsi érzékünk cizellálódása nem feltétlenül leépülés. Hogy túllépünk az abszolút jón és rosszon nem jelenti, hogy tagadjuk is ezeket. Sajnos azonban gyakran megjelenik a cinizmus, relativizálás vagy a korábban már emlegetett érdektelenség. Olyannak akarjuk látni a világot, amiben mi is felmentést kapunk. Mindenki így csinálja, csak a pénz/hatalom/siker stb. számít. Tulajdonképpen nem is vagyunk rosszak, vagy legalább nem annyira.
Az erkölcsi érzéket le tudjuk építeni, sőt talán magától is leépül, ha hagyjuk. A lelkiismeretünk eleinte jelez, de ha nem foglalkozunk vele, egy idő után abbahagyja. Talán kényelmesebb, mindenképpen kevesebb konfliktussal jár, akár magunkon belül is. És persze meg tudjuk magyarázni.
De mégiscsak van jó és rossz, valahol mindig is tudjuk. Ahogy van valóság is, hiába relativizálnánk, keresünk „alternatív tényeket”. Vissza lehet erősödni erkölcsileg, amihez persze kell némi bátorság, őszinteség, fájdalomtűrés. De ha már itt vagyunk, mégiscsak ez a dolgunk.
