Általában persze nem ilyen egyszerű, a filmeken is számos vargabetű meg konfliktus adódik, de sokat segít, ha tudjuk mit is akarunk. Számos motivációnk lehet, és akár bátorságból akár félelemből de megyünk az úton. Szebbek a pozitív célok, törekvések, de hát ritka, hogy csak egyetlen fontos ügy mozgat – általában egyik dolog vonz a másik meg taszít, valamit elérni mást meg elkerülni szeretnénk, így alakul ki az irány.
Jó lehet céltudatosnak lenni. Vagy talán nem is annyira? Mindent a célunk szempontjából mérlegelni, ahhoz viszonyítani egy elég szűk perspektíva. Minden fekete-fehér lehet, vagy előre visz vagy gátol, esetleg csak felesleges. Mindennek jelentése és jelentősége van, ez a szemüvegünk és ezzel mindent élesen látunk, de túlzás ez a kontraszt. És minden a mi felelősségünk, sikerünk vagy kudarcunk, ami azért nyomasztó.
Sokak élete ellenben nagyrészt alakul. Nem akarják vagy nem tudják (és ezt be is látják) alakítani, történek velük a dolgok. Jók – rosszak. Mint mindenkivel. Örülnek és szenvednek, meg küzdenek is – hiszen a jót megtartani a rosszat elkerülni nekik is alapvető, csak az egész nem mutat egy direkt irányt. Az számít ami adódik, azzal gazdálkodnak. Sodródnak, de a víz fölött maradnak, olykor akár igen magasan kiemelkedve. Rácsodálkoznak a történésekre, észreveszik a sokféle erőket és mozgásokat, amik hatnak rájuk. Nem akarnak mindenáron hatni a világra, elfogadják, hogy az hat rájuk.
Jó lehet rugalmasnak lenni. Vagy talán nem is annyira? Kiszolgáltatottság és talajvesztés élménye, ha nem érzem, hogy kézben tartom és alakítom dolgaimat. Mellékszereplő vagyok saját életemben, akit nagyrészt a körülmények, mások szándékai határoznak meg. A kincstári optimizmus és a balekség közel áll egymáshoz, utólag derül ki miről volt szó.
Ritka, hogy e két véglet egyike legyen a hozzáállásunk. Tűzünk ki célokat és van hogy sodródunk is. Megtapasztaljuk, hogy nem vagyunk tehetetlenek sem mindenhatóak, ha csináljuk halad, de olykor mégsem. Talán legtöbb, amit tehetünk, hogy elfogadjuk aktuális helyzetüket, figyelve az esetleges kitörési pontokat, mérlegelve mi mit ér meg. Közben nem csak egyetlen célra figyelünk, hanem jelen vagyunk ebben a nagy egészben, de azért nem feledve mit is szeretnénk.
Tudjuk-e közben valamennyire jól érezni magunkat, a helyünkön vagyunk-e? Elég-e a hitünk, bizalmunk magunkban, amikor alakítunk és másokban, amikor hagyjuk alakulni életünket? Döntően ellenséges vagy barátságos, rosszindulatú vagy jóindulatú világban élünk? Annyi minden befolyásolja, mikor és miben mennyire alakítunk és alakulunk, aktuálisan melyik az optimális. És milyen jó, ha néha sikerül eltalálnunk…
