Ez leginkább egy konzultációs blog.
Tájékoztatásként a névjegyem és a szolgáltatás leírása, hogy mégis ki vagyok és mit kínálok.
Amennyiben úgy érzi, szüksége lenne némi támogatásra, segítségre, közvetítésre, kapcsolati- vagy egyéni- vagy függőséggel kapcsolatos konzultációra, hasznos lehet az elérhetőségem. Sokat számít, ha nem egyedül küzd...

2024. július 6.

A világ végessége

Azt hiszem, egyik legnagyobb kiábrándulásunk, amikor találkozunk a végességgel. Körülnézve másfél-két méteres testünkből végtelen távlatokat látunk. És persze kisebb méretben nézünk szét először, úgy még nagyobb minden. Aztán szűkülni kezd.

Felnőttként már kilométerekben, országokban, akár kontinensekben gondolkodunk. Nem biztos, hogy felfogva a léptéket, de megtapasztaltuk az elérhetőséget és hogy akár igen távoli dolgok, történések is beleszólnak az életünkbe. Ez által világunk kicsit otthonos is lett, olyan, mintha tudnánk mekkora, tudnánk kezelni. Mintha nyolcmilliárd másfél-két méteres ember kézben tudná tartani itt a dolgokat. 

Viszont immár szűk ez a kis bolygó. Igen apró ahhoz, hogy szabadok legyünk rajta. Régen a viszályokban, háborúkban felgyújtottunk erdőket, leromboltunk városokat, megmérgeztünk kutakat, tönkretettük ellenfeleink vagy ellenségeink világát (értsd belátható életterét). És elégedettek voltunk. Az ő bajuk volt, nem hatott ránk. 

Most már tudjuk, amit az ellenségünkkel teszünk, magunkkal is tesszük. Ha kárt okozunk, az ránk is visszahat. Kicsi ez a bolygó ahhoz, hogy csak a másiknak ártsunk és mi kimaradjunk belőle. És igaz ez a környezeten túl a gazdaságra, társadalomra, mindenre. Ha építés helyett rombolással foglalkozunk, visszahat ránk. Csak egy kis viszályt akarunk szítani, de az emberek nagyon és általánosan ellenségessé válnak. Csak egy kis jogtalan és indokolatlan előnyt akarunk, és az egész igazságosságba vetett hit inog meg. Csak egy kicsit hazudunk az ellenfelünkről, máris belefulladunk az alternatív tényekbe és hiteltelenné válunk. Kicsiben kezdjük, aztán gyakran fokozzuk még, nagyon hatni akarunk, bármi áron. Hisz bármit megér, hogy elérjük amit akarunk – mindegy mennyire destruktív az eszköz és talán a cél is. 

Kicsi és ingatag ez a világ ez ehhez. Ráadásul elérhető közelségben nincs másik. Nincs másik bolygó, ha ez összeomlik. Nincs másik társadalom, ha ezt tönkretesszük, csak rosszabb jöhet. Nincs másik rend, konszenzus és közös akarat híján csak a rendetlenség nőhet. Nincs szelektív rombolás, csak a másikra ható méreg – minden az egészre hat. És az egész túl kicsi ahhoz, hogy mi megússzuk. 

Nincs értelmes alternatívája ezért az építésnek, gondozásnak, őrzésnek – az együttműködésnek. Csak együtt tudjuk megtartani, javítani ezt az egészet (mert ez Az egész). Az értelmetlen alternatívák viszont mintha virulensebbek és kényelmesebbek lennének…