Adjon neked az Isten égi harmatot, zsíros földet, sok gabonát és mustot! 1Móz 27,28
Izsák épp áldást mond Jákóbra, bár nem tudja, hogy átverés áldozata és nem kedvencebb fiát áldja meg. A megtévesztés és következményesen a tévedés tehát régi hagyomány.
Az áldás viszont áldás. Utána nincs helye reklamációnak. Jöhet később a kedvencebb Ézsau, hogy neki is jusson az áldásból, csak valami maradékot sikerül összekaparni. Úgy tűnik, nem lehet megismételni, visszavonni, a kimondott áldás kész van, befejezett. Épp mint egyébként minden szó vagy tett, ami történt megtörtént. A digitális világ előtt és azon kívül vagyunk.
Az áldás anyagi jellegű és jólétről szól. Az itt nem idézett folytatása a hatalomról is. Ezek fontosak, a fizikai szükségletek és kellemességek, nomeg a társadalmi elismertség, biztonságban lét. A Maslow-piramis alapjainál vagyunk.
Egy áldás, egy alap csak kiindulás, lehetőség. Nem a tejjel-mézzel folyó Kánaán, bár Kánaán összefügg a történettel. De amiről itt szó van, az azért munka. Nagyon jó, hogy van harmat, zsíros a föld, aztán lesz sok gabona meg must. És ami mindehhez kell, az sok munka. Kis munkával a harmatos, zsíros földön is kis termés lesz. Munka nélkül meg semmi.
Jó állapot áldottnak lenni, mert van értelme csinálni, látjuk az eredményt. Ha kevésbé vagyunk áldottak, többet kell befektetni. De a zsírszegény föld is terem. Ézsau is megmaradt e nélkül az áldás nélkül, és nem is lett kisebb Jákóbnál, nem lett áldatlan. Örüljünk hát az áldásnak, de ha épp nincs ilyen, kár lenne a hiányán elkeseredni.
