Van mikor realistábbak vagyunk, és sejtjük, nem mehet úgy mint eddig, valaminek csak változni kell. Esetleg nekünk is. Ráadásul ez nem megy hirtelen. Kisebb vagy akár nagyobb idő és munka kell a hepiendig. Vagy az adott esetben korrektnek és elfogadhatónak tekinthető helyzet kialakulásáig.
A segítésben, mikor együtt dolgozunk, nincs mindig katarzis. Sőt elég ritka. Ami nem baj, felmérések szerint nem is annyira lényeges, bár a filmekben jól mutat. A hirtelen megvilágosodás helyett azonban van fokozatos megértés, elfogadás, szemléletváltás, énhatékonyság. Fejlődés. Jobban kezeljük a helyzeteket, magunkat, erőforrásainkat, veszteségeinket, mindazt, ami az élettel jár.
A kísérés lényege ez az út, a haladás rajta. Mikor milyen sebességgel, mikor milyen terepen, mikor milyen állapotban. Mikor milyen távolság, amit a segítővel együtt teszünk meg, lehet csak egy embert próbáló szakasz, de akár hosszú, változatos út is. Lehet használni a segítőt, mint idegenvezetőt, trénert, támogatót, kritikust, gurut, drukkert és egyéb módokon is. Szükségletek és lehetőségek szerint.
