Olyan probléma ez, ami nem a környezetükben, a világban, hanem bennünk van, talán megoldhatatlanul bekódolva. Nem hogy az ideális társdalom nem alakult ki, a nagyobb intézmények is rengeteg, leginkább emberi problémával küzdenek. Amint előkerül az érvényesülés, szükséges kompromisszumok, realitásban teendő lépések, úgy egyre bonyolultabb eldönteni mi fér még bele nagyobb megalkuvás nélkül. Az előforduló rossz megoldások hamar magukat kezdik gerjeszteni, aztán elsikkad a szervezet eredeti küldetése és csak a külső-belső helyezkedés marad. A saját érdekem olyan közeli és egyértelmű, a közös érdek meg távoli és a mások dolga.
Kisebb léptékben a kapcsolatainkon is észrevehetjük mindezt. Még a szeretteinkhez viszonyulva is előfordul irigység, rivalizálás, érvényesülni akarás, szégyen, félelem és egyebek, amik elszabadulva felemészthetik az eredetileg korrekt kapcsolatot. Már nem a másikra figyelünk, hanem mérlegelünk, helyezkedünk, támadunk meg védekezünk. Mindezt egy olyan világban, ahol támogatnunk kellene egymást, ahol nem kizárólag a másik kárán érvényesülhetünk, sőt csak együtt javíthatunk érdemben. A kapcsolatunkon is, környezetünkön is, helyzetünkön is. Nehéz újra meglátni az eredeti hozzáállást, amikor már megszokott a fenyegetettség érzése, a szerzett és okozott sérelmek, kialakult reflexek, előfeltételezések befolyásolnak. Előbb-utóbb összeomlik minden, hiszen a másik rombolásával mi nem épülünk, sőt azt tesszük tönkre ami mindkettőnké lehetne és elég is lenne kettőnknek. A kapcsolatot, támogatást, közös erőforrásainkat, magunkat a másik számára és a másikat magunk számára.
A világgal kapcsolatban dolgunk lenne, hogy műveljük és őrizzük. Ráférne. És kapcsolatainkkal is ez a dolgunk, egymás által tudunk művelődni és megőrződni. Ártással magunk is ártunk, építéssel viszont magunkat is építjük. Hozott anyagból dolgozva – hisz semmi nem gyári új állapotú immár –, lényegében romokból, de még használható elemekből. Valamennyit még tökéletlenül is biztosan tudunk javítani a kapcsolatunkon. Utána talán a világunkon is. Hátha van még némi esélyünk.
