A világítás lényege, hogy látunk, jó fényben jól, a lényeget, a részleteket, összeáll az agyunkban a kép, felfogjuk és értelmezni tudjuk a látványt. Az éles fény, a túlzott kontrasztosság, azonban tönkreteszi a képet, a túlvilágított rész kiég, a sötétben maradóból meg semmit nem látunk. Ki ne csinált volna már ilyen fényképet.
Lényeges, hogy a megfelelő fényben mi rakjuk össze a látványt, mi értjük meg mit is látunk. A megvilágítás, rávilágítás sokat segít, ki lehet emelni lényeges dolgokat, formákat, összefüggéseket, a témát, amire figyelni akarunk. A fény szükséges, de a munka a mienk, nekünk kell felismerni, azonosítani, megérteni vagy akár csak gyönyörködni benne.
Ilyen egy lényeges összefüggés megmutatása, amivel értelmet nyerhet egy helyzet, megérthetjük kapcsolatainkat, észre vehetjük hozzáállásunkat. Életünkben leginkább a kérdések tudnak megvilágítani, mikor rákérdezünk, rácsodálkozunk dolgokra, dilemmákra, titkokra vagy érdekességekre – és a válaszok keresésében előrébb jutunk. Egy jó könyv, beszélgetés, konzultáció és hasonlók segítenek továbblépni, haladni. Segítenek a megoldásban, abban, hogy mi oldjuk meg. Saját világunkban maradunk.
Merőben más a túl sok fény, az elkápráztatás. Ilyenkor nem látunk, csak annyi marad meg, hogy világos van, legfeljebb valami formák, foltok villannak fel. Mint mikor egy univerzális válasz mindent megmagyaráz és mindent megold. Helyettünk. Az egyszerű, tökéletes, mindenre kiterjedő felelet olyan értelmezést kínál, hogy már nincs mit kérdeznünk, hiszen nem látunk. Viszont a látás illúziója, a fény ereje azért megmarad, a sötétségnél jobb, másként vakít el. Az elkápráztatás megoldja helyettünk, megmondja a tutit, lehengerel. Megállít, hiszen nincs tovább, minden kész, immár nincs teendőnk. Ha még volna valami sötétebb rész, akkor nem vagyunk léggé elkápráztatva, csak mi tehetünk róla. Nagy élmény ez, mikor csak élvezni kell a ragyogást, okafogyottnak lesznek eddigi gondjaink, kérdéseink, dilemmáink. Ki ne vágyna erre?! A munkát azonban nem lehet és nem is érdemes megspórolni.
Sajnos, vagy szerencsére, az elkápráztatás elmúlik. Kell is, hogy elmúljon, nem a ragyogásban élünk, nem ez a dolgunk. De nem is a sötétségben kell maradnunk. Érdemes jól megválasztani fényforrásainkat. Persze ha direkten rájuk nézünk, kicsit elvakíthatnak, de akkor hasznosak, ha már nem azokat látjuk, hanem azok fényében az egészet. A világot, magunkat, helyzetünket, kapcsolatainkat, céljainkat, mindazt, amivel dolgunk van. Közben olykor átérezhetjük szabadságunkat és felelősségünket, életünk minden szépségét és nehézségét.
