Új helyzetben hirtelen sok információt kell befogadnunk, döntést kell hoznunk. Hétköznap rutinból hozunk döntéseket, minimális mérlegeléssel, ami kevéssé megterhelő. Ha sok ismeretlen tényező számításba vételével kell valahogy viselkednünk, reagálnunk, az erősen próbára tesz. Mik legyenek a prioritások, a feladatra vagy a nagy hangú kollégára figyeljünk, kérdezzünk vagy ne legyünk útban, úgy csináljuk, ahogy logikus vagy ahogy a többiek, az javít a megítélésünkön ha kedvesen és értelmesen mosolygunk vagy ha komolynak és hozzáértőnek látnak...
Nehéz megfelelni, amíg nem világosak az elvárások, amiben benne van a feladat, a főnök, a kollégák elvárásai, mivel ezek nem feltétlenül ugyanazok. Meg vannak saját elvárásaink is magunkkal, jeleznünk kell hogy mit és meddig vagyunk hajlandóak, nekünk is lehetnek elvárásaink másokkal, jó ezt is kifejezni.
Ez sok tudatos döntést jelent, állandó mérlegelést, egyszerre koncentrált és kiterjedt figyelmet. Huzamosabb időn át az ilyen felfokozott állapot nem természetes, nem vagyunk szokva hozzá, talán nem is lehet megszokni. Természetes, ha elfáradunk, kifáradunk, nagyon, akár kimerülésig.
Segíth, ha barátságos és hamar áttekinthető az új helyzet, csökkenhet a fenyegetettség érzésünk. Sajnos ez nem mindig adatik meg. Másik nagy segítség, hogy mindenképp kialakul egy rutin, jól-rosszul de úgyis kezeljük az adódó helyzeteket, embereket, feladatokat, egyre jobban átlátjuk a működéseket. Ez viszonylag hamar megtörténik, alkalmazkodunk, és ha nincsenek egyéb konfliktusaink a munkahelyen, úgy akár napok alatt egész jól érezhetjük magunkat. Az összeütközések, feszültségek nagyban ronthatják a beilleszkedésünket, de ezek később is megjelenhetnek és nem feltétlenül függenek össze a helyzet újságával.
Általában kialakítunk egy használható hozzáállást, megnyugszanak a kedélyek, később korrigálhatjuk az első időben szerencsétlenül sikerül megoldásainkat. Segít, ha korai döntéseinket el tudjuk engedni, csak akkor korrigálunk, magyarázkodunk, tisztázunk ha tényleg kell, az apróságok gyakran hamar jelentéktelenné válnak. Többnyire nem gond, ha nem volt tökéletes az indulás.
Talán legjobb jele, hogy kezdjük uralni a helyzetet, ha nem vagyunk már annyira fáradtak, mással is tudunk foglalkozni. Agyunkat most már a szokott módon, helyzetkezelő (szub)rutinokkal használhatjuk. Végülis ezt tudja a legjobban. Eddig kell kibírni.
