X figyelt és figyelte, hogy figyel. Kellemes feszültség, ahogy próbál csendesen de azért haladósan mozogni, pásztázza a szemével a környéket. Szokatlan ez az éberség, hogy ő keresi az ingert. Az erdő nem igazán ingerszegény, de ő tudja mit vár, milyen színt, formát, mozgást keres. X ingerkereső módra váltott.
A hétköznapokban viszont inkább ingerkerülő, az a feladat, hogy a lényegtelent kizárja. Az ingerek ott nem finomak, minden inger érvényesülni akar és átütni az egyre magasabb ingerküszöbét. X már hallott a figyelem-gazdaságról, úgy tűnik ez a legerősebb gazdasági erőforrás aktuálisan. A megszerzett figyelem sokkal értékesebb, mint holmi pénz, vagy más haszon.
És komoly verseny van e téren, legalább annyira keresik a figyelmét mint amennyire ő ragaszkodna annak saját döntése szerinti felhasználásához. Gyakran veszít, mégiscsak elcsábítják harsány, hangzatos, izgalmas de semmitmondó beajánlások – viszont egyre jobb, fegyelmezettebb ebben. Többször meglátja a felcicomázott értéktelent, az érdekesnek beállított érdektelent és ennek megfelelően kezeli, vagyis kihagyja. Újabban már nem is sajnálja.
Milyen más a valós erdőben a valós figyelem. Nem szenzációt ígér, csak egy esetleg megpillantható élőlényt – mégis nagyobb élmény, mint a kivételes dolgokról szóló beszámolók. A kis dolgokra is rá lehet csodálkozni, és X kicsinek érezte magát, akihez pont az ilyen kis dolgok illenek.
