Persze nem magában toporgott, többen voltak. Ki mennyire. Volt aki alig, inkább kényelembe helyezte magát. Mások vehemensebben, de szintén egy helyben, viszont nagyobb gesztusokkal. Néhányan össze is hangolták a toporgást, egyfajta szórakoztató közös tevékenység lett. Vagy ijesztgették egymást kvázi lépésekkel, de aztán mégsem léptek. Akadt, aki a másik visszafogásán ügyködött. Szóval számtalan forma előfordult, mindenki aktuális hangulatának meg az alakuló környezetnek megfelelően viselkedett.
Mert persze volt környezet is. Hol hideg, hol meleg. Hűvös és szeles időben fokozódtak a mozgások, de aztán jött az enyhülés. Jó időszakokban pedig alig volt mocorgás, főleg ha látszott, hogy máshol meg hideg van. Ugyanis hol itt – hol ott változott a hőmérséklet, szélirány, olykor csapadék is megjelent. Érdemes volt figyelembe venni hát a környéket, ami alapján M hol elégedettnek, hol elégedetlennek érezte magát.
Olykor láttak mozgókat, hol közelebb, hol távolabb néhányan mentek. Ki merre, általában a jobb helyek irányába. De volt aki aztán mégis rosszabb helyre került, vagy a többiek térítették el, vagy a környezet változott. Most nagyrészt hűlt, hol mennyire, de összességében mindenképpen. Így aztán volt aki rohangászni próbált a jobb helyek felé, mások csak arrébb mentek és ott toporogtak tovább. Különböző lelkesedési és aktivitási fokon mozogtak a mozgók, de egyébként elég kevesen voltak – már a toporgókhoz képest. Egyszerre övezte őket elismerés és csodálat valamint lenézés és gúny, de az irigység vagy káröröm sem volt ritka adott esetben.
M elég jól belejött a toporgásba, viszonylag kielégítően csinálta, kellően kényelmesen és dinamikusan, de egyre gyakrabban elgondolva, hogy inkább menne. A környezet hűlt és viszonylag hektikusan változott a szélirány, olykor esett. Máshol is. De legalább ment volna, azzal az illúzióval, hogy ő irányít. Nem kiszámítható hová jut el a többi toporgó segítségével vagy akadályozásával, milyen lesz a környezet mire oda ér. Ám mintha ő is meghatározna ebben valamennyit, és egyébként toporgott annyit, hogy meg tudja csinálni. Ugyanaz az izomzat kell a járáshoz, mint a toporgáshoz.
Egy pillanatnyi meleghullámot és a többiek helyzetét szemlélve hirtelen az lett az érzése, hogy szabad az út. Együtt áll minden, régóta maradt már egy helyben, ha mást akar, most érdemes. És mást akart.
Úgyhogy lépett.
