Persze ha csakúgy kiabál, azt is meghallom. Nem vagyok süket. Sőt, ha csak beszél, vagy suttog, akár azt is. Merthogy hallok.
De van, hogy nem hozzám szól. Még ha említi a nevem, még ha szemben ülünk is, esetleg rám néz, nem nekem szól. Csak mondja, ahogy bárminek mondaná. Vagy senkinek, csak úgy. Nincs benne a kapcsolatban, hogy ezt nekem címzi, annak, akit és ahogy ismer. És ő sincs benne, hogy ő mondja, talán nem is szól igazán róla.
Ha beszél, hallgatom. Akkor is, ha nem nekem mondja. Mert érdekel. Van persze, amikor csak hallom, hogy beszél. És bízom benne, ha mondana valamit, meghallanám.
Ha meghallgatom, akkor ott van ő is és én is. Akkor történés van, kialakul a kapcsolat és megmozdul valami. Benne is, bennem is. Találkozunk. És mások leszünk utána, hatunk egymásra.
Nagyon kevés és nagyon sok egyszerre. Nem feltétlenül kézzelfogható, de mégsincs ennél több.
Talán Isten is hasonlóan van ezzel...
megjelent: ys-ahitatok.blogspot.hu
