Megismerteted velem az élet útját. Zsolt 16,11
Az életnek útja van. Már persze sok út van, melyek alapvetően stabilak, a közlekedők jönnek-mennek rajtuk. Ki mikor és honnan indul, merre halad és meddig jut. Egy hálózatban el lehet jutni messzire, körbe járni vagy visszatérni… Számos útvonal lehetséges.
Az út jellemzője, hogy honnan hová vezet, milyen sebességgel járható, milyen úthibák, környezeti tényezők befolyásolják a közlekedést, mekkora rajta a forgalom és milyen összetételű, milyen szolgáltatások érhetők el az út folyamán, milyen lényegesebb csomópontok találhatók, mennyire korrektek a jelzések és szabályok, stb. A pusztai kis csapástól a nagyvárosi sztrádáig sok minden előfordul.
Az élet útja valami különleges. Lehet ez, „amely az életre visz”, akár keskeny is, tehát meg kell találni. Ilyenkor jól jön egy GPS, ami megismerteti hol merre. Hiszen többnyire idegen tájon közlekedünk, főleg ha kimozdulunk kis bejárt köreinkből. Ez esetben a megismertetés egy kalauzolás, idegenvezetés, hogy az élet útján tényleg az élethez jussunk el.
Vagy megismerhető az az út is amit járunk, az az életünk útja, amin vagyunk. Hisz’ attól, hogy járunk rajta még nem ismerjük. Pedig ez az élet útja, az életünk útja, amit aktuálisan bejárunk, mi más lenne. Jó ezt felfedezni, rácsodálkozni, esetleg kicsit megérteni hol is vagyunk és mi is történik velünk az úton. Mégiscsak az életünk történik itt éppen.
Vagy a megismertetés egyszerre mindkettőre vonatkozik. Jó hír, hogy megismerhető az élet útja. Kevésbé jó, hogy nem magunktól, jól jön egy ismertető. Már ha érdekel minket egyáltalán. Hiszen ismeret nélkül is lehet közlekedni, csak nem biztos, hogy az élet útján.