A lumineszcencia a nem termikus eredetű fénykibocsátás, vagyis a nem meleg dolgok fénylése. Kémiai, biológiai, számos ilyen világítás, tündöklés lehet. Aktuálisan fotolumineszcenciáról lehet szó, mikor fény hatására világítunk. Ez lehet fluoreszkálás, mikor azonnal, vagy foszforeszkálás, mikor később ragyogunk a fény megtapasztalását, behatását követően.
A Biblia szerint úgy tűnik, alapvetően minden „visszaverődés”, fényre-fény reakció, Isten elsődleges ragyogása hatására tündöklünk előbb vagy utóbb. Már ha nem nyeljük el a fényt. Vagy direkten is tükrözhetnénk, de azért ilyet állítani erősen nagyképűség lenne, ki merné azt mondani, hogy tükröz egy Istent?
Isten dicsősége viszont gerjeszt, energizál, feltölt minket, így tudnunk világítani. Hiszen hogy máshogy? Mink lenne, amit nem kaptunk, honnan lenne energiánk, ha nem áramlana felénk? Többet-kevesebbet elnyelve, szétszórva azután valamennyit mi is kibocsátunk. Ez már nem az eredeti, de nem is annyira más. A mi fényünk, nem tőlünk ered, de mégis közünk van hozzá, rajtunk is múlik.
A világosság jó, ez az első megállapítás a teremtésben. És azóta is van világosság, koronként és helyenként változó mértékben. Ez a mérték rajtunk is múlik, mennyit sikerül előbb vagy utóbb kisugározni, felragyogni, megtündökölni. Nem kell spórolnunk. Isten ragyogásából, dicsőségéből bőven van utánpótlás.
