A vallás keresés, általában Isten keresése (aktuálisan tételezzük Isten létét). Keresni ott lehet, ahol van tér, rejtekhelyek, fura dolgok, utak, árulkodó jelek, bevált- és/vagy kidolgozandó módszerek… A keresés feltételez alkalmasságot, lehetőséget, szabadságot – képesek vagyunk megsejteni, kutatni Istent. Dolgozunk rajta, időt, energiát fektetünk a keresésbe. Általában nem csak Isten személye motivál, legalább ennyire keresünk válaszokat kérdéseinkre, remélve hogy a válaszok és Istennél megvannak.
A vallás találás, Isten megtalálása, vagy Isten által az ember megtalálása. Hiszen általában Isten szintén minket keres. Lehet ez konvencionális, mikor a szent helyeken talál(juk), de olykor egészen formabontó. Meglepő helyzetekben találhatjuk meg és találhat ránk, Isten elég kreatív.
A vallás magánügy, kétszemélyes és elég intim kapcsolat. Fura lenne kiteregetni. Közben közügy is, a megvallástól, felvállalástól lesz vallássá. Otthon, négy fal között is művelhető, de nem szorítandó be ide, ahogy egyéb lényeges viszonyulásaink sem. Megmutatható és adott esetben megmutatandó, hisz meghatároz minket.
A vallás szabad, amennyiben mi szabadok vagyunk és Isten is szabad. A szabadságunk mértéke és formája meghatározó, hiszen nem anarchiáról és káoszról van szó, ahogy rigid rendről és formalizált cselekedetekről/gondolatokról sem. A pavlovi reflexek és kiszámíthatatlan ötletszerűség között széles spektrumon jelenik meg a hit, számos irányzatban, felekezetben sőt vallásban. Jelentős túlkínálat van, nehéz megtalálni a mienket, de mégiscsak kell egy saját. Ami jó esetben sokakkal közös.
A közösség, közös vallás azért is jó, hogy legyen némi kontrollunk. Ne egy összegányolt hiedelemrendszert barkácsoljunk magunknak, ami ingatag és csak halvány ötleteken, alkalmi érzéseken alapul. Fontos kérdéseink vannak, jó ha a válaszok valami rendszert alkotnak, már sokak által megrágott és átgondolt válaszokat kapunk. Esetleg megvitathatjuk hiteles emberekkel véleményünket vagy kikérhetjük az övékét – a másokkal való kommunikáció különösen olyan dilemmák és feszültségek esetében jön jól, ha aktuálisan komolyan érint minket egy kérdés, túl az intellektuális fejtegetéseken.
Szabad hát mások véleményét megismerni és a sajátunkat megismertetni. Szabad érvelni és vitatkozni is, kötődni saját álláspontunkhoz. Nem szerencsés bemerevedni, hiszen mégiscsak a megismerés a célunk, fejlődni magunk, egymás, a világ és Isten megismerésében, ami szerencsésen egységes rendszerré áll össze, világnézetté, vallássá. És persze szabad nem érvelni és nem vitatkozni is, szükségtelen állandóan magyarázkodnunk. Az elfogadás és tisztelet viszont üdvözlendő, ez minden párbeszéd, minden találkozás és megismerés alapja. Egymás, magunk és Isten vonatkozásában is. Gyakorolhatjuk, ahogy Isten is gyakorolja, ez is szabadságunk.
