Ha mégis maradunk érdeklődésünk tárgyánál, hamar feladattá válik. Jó lenne kapcsolatba kerülni vele, valami gyakorlati megvalósítás felé tendálnak gondolataink. Sokat számít a helyzet, állapotunk és tapasztalatunk. Megnyilvánulhatunk aktuális szerepünkből kifolyólag, kialakíthatunk valami spontán helyzetet, észrevehetünk egy jó lehetőséget, mindenesetre valahogy megoldjuk a kapcsolatfelvételt. Itt már tudjuk mit akarunk és körvonalazódik mit várunk, mire számítunk a másiktól. Itt még lazán kiléphetünk, vagy a másik kis érdektelenséggel véget vethet a kezdetnek.
A kapcsolatfelvételt jó esetben a kapcsolat kialakulása követi. Ez már folyamat, hosszabb-rövidebb, intenzívebb-óvatosabb. A kapcsolat lényege, hogy megismerjük, megtapasztaljuk egymást. Növekszik az információmennyiség, amit felhalmozunk és kezelni próbálunk, egyszerre tisztul és bonyolódik a helyzet. Még mindig tudjuk mit akarunk, de közben ez változhat, revideálhatjuk eredeti szándékainkat, hozzáállásunkat. Immár többet és kevesebbet tudunk mint az elején, főleg ha beleértjük a képzeletünk által nyújtott, gyakran igen valósnak tűnő tudást is.
Egy idő után pedig a másik emberré válik. Kilép a sablonok, klisék köréből, a belé vetített fantáziákból, neki tulajdonított szerepéből, státuszából, a rá vonatkoztatott előítéletek egy részéből és valami összetettebbé lesz. Megnyilvánulásai, gesztusai már hozzá tartoznak és nem általában értelmeződnek, reakciói követhetővé válnak, erősségei és esendőségei már hozzá tartoznak. Egyre ismerősebb világgá alakul, saját történetekkel, összefüggésekkel, motivációkkal, dinamikával.
Ekkor már olyan dolgok is megjelennek a kapcsolatban, mint a korrektség, felelősség, ami persze már a találkozásnál is létezik, de még egész mást jelent. Valamint a hogyan tovább kérdése merül fel, komolyabb vagy felszínesebb legyen az irány, maradjunk praktikusak vagy érzelmileg is beszálljunk? Más jellegű, mennyiségű és minőségű befektetést igényel egy más típusú kapcsolat, és mást is várunk tőle. Nagyrészt mi döntjük el, merre menjen a kapcsolat, de azért maga a kapcsolat is alakítja magát, olykor túlnőhet rajtunk.
Mindenesetre a másik már ember. Egyedi, egyetlen. Ami által vagy könnyebb lett, vagy nehezebb, de mindenképpen reálisabb, valósabb. És mégiscsak a valóságot kell megtanulnunk kezelni.
