Mik is a fontos dolgok? Hírek esetén például nem feltétlenül a legérdekesebbek és leghangzatosabbak. Az érdekesség a bulvár, általában semmilyen hatással nincs ránk. A társadalmi, tudományos, gazdasági, politikai híreknek már lehet jelentősége a mi életünkre is – általában nem a szenzációsak, gyakran csak egyéb összefüggésekkel érthető jelentőségük. Minden szakma vagy terület tudja mi az, ami releváns és jelentős esemény, ami hatással lesz a továbbiakra – ez gyakran alig kerül ki a szakmán kívülre, mert nem elég izgalmas, botrányos, egyszerű és esetleg magyarázat nélkül a kívülállók nem is értik jelentőségét.
A fontos dolgok attól fontosak, hogy érintenek minket. „Amikor a helyi újságírók eltűnnek, a hírek elvontak lesznek, szórakoztatássá válnak ahelyett, hogy ismerős dolgokról számolnának be.” A távoli dolgok csak érdekesek, szórakoztatóak, ezzel együtt nagyrészt lényegtelenek. Nincs ránk hatása és mi sem tudunk hatni rájuk. Ugyanígy, a helyi hírek gyakran nem jutnak el hozzánk, utólag derül ki, mi is történt körülöttünk és meglepődünk. Lehet hamarabb szerettünk volna tudni róla.
Vannak egyértelműen fontos dolgok és vannak, amiknek a jelentősége később derül ki. Egy átütő tudományos felfedezés, egy háború kitörése, egy helyi természeti katasztrófa fontossága viszonylag könnyen megítélhető. Egy kisebb felfedezés, távoli háború, nem katasztrofális de masszív természetkárosítás jelentősége már kevésbé egyértelmű, hírértéke pedig jóval kisebb. A még kevésbé hírértékű események pedig utólag derül ki a jelentősége, ha van.
Kapcsolatainkban nagyban befolyásolja valami fontosságát, hogy mi mekkora jelentőséget tulajdonítunk neki. Egy összeveszés, egy kritika vagy épp dicséret hatása nagyban függ a másikhoz való viszonyunktól. Van, aki kapcsán csak megvonjuk a vállunkat, mástól viszont kifejezetten rosszul vagy épp jól esik. Függhet ez a helyzettől, aktuális állapotunktól, fáradtságunktól meg számos tényezőtől, de a kapcsolatunk mégiscsak döntő egy megnyilvánulással kapcsolatban.
És igaz ez olyan, a kapcsolatot nagyban meghatározó történésekre is, mint egy kihasználás, cserben hagyás, árulás, megcsalás. Ilyenkor magát a kapcsolatot is újra kell értékelnünk, hiszen az ilyesmi nem tartozott, nem tartozhatott bele, most meg mégiscsak itt van, hogy lehet ez? És mi következik ebből? Hogy lesz ezen túl, lesz-e még ilyen egyáltalán? A kapcsolaton túl át kell gondolnunk saját magunkat, a másikat, értékeinket, gyengeségeinket, kiszolgáltatottságunkat, lehetőségeinket… Egy törés egy kapcsolatban annak a legtöbb összetevőjét megkérdőjelezi. Átgondolandó, mi marad, és az mire elég.
Legfontosabbak egyike ilyenkor a kommunikáció, amit csak lehet tisztázni kell. Az adott érzelmi állapot ennek ritkán kedvez, mégis érdemes legalább valamennyire megkísérelni. És ha már túl vagyunk az első sokkon, valamennyire érthetővé váltak a történések, jó lehet feltenni a jelentőség kérdését. Mekkora fontosságot tulajdonítunk és tulajdonítsunk neki?
Ha túlzott jelentőségűként kezeljük, úgy a szükségesnél nagyobb károkat okozhatunk. Ha egy boltlás, szerencsétlen összjáték, alkalmi megingás volt – akár a mi részünkről, akár a másikéról –, kár lenne túlreagálni, belemerülni egy (ön)hibáztatásba, katasztrofizálásba, destruktív játszmákat és szerepeket kialakítani. A bagatellizálással pedig súlytalanná, lényegtelenné és akár megismételhetővé nyilvánítjuk az esetet, miközben nincs elrendezve, tisztázva, rendbe téve. Mintha beleférhetne, aminek pedig nem férhet bele.
Értékelésről szólnak ezek a döntéseink, értékeljük magunkat, a másikat és a kapcsolatot – mi mennyire értékes. Mennyit érünk mi saját magunk tekintetében, mennyit jelent nekünk a másik, és mennyit a viszonyunk? Általában nincs egyszerű válasz, de valamit csak válaszolnunk kell erre. És itt térünk vissza a bulvárhoz, amin nem kell gondolkodni, könnyű megérteni. Számos egyszerű megoldás áll rendelkezésünkre, rövidre zárt következtetésekkel és cselekvésekkel. Ha ez történt, akkor ez a folytatás – egyszerű képlet, nincs szükség összefüggésekre, mérlegelésekre. A feszültség a döntés előtt a legnagyobb, ami egy gyors döntéssel megúszható. Már kész is vagyunk.
Ha nem megúszni akarjuk a felelősséget, amivel következmények eldöntése jár, úgy felvállaljuk az értékelést, kommunikációt, vívódást. A fontos dolgokkal foglalkozunk, nem az esetleg botrányos részletekkel, érdekességekkel, hanem a történés jelentésével és jelentőségével. Ezt akarjuk megérteni, az esemény jelentőségének megfelelő választ keresünk. Nem kis feladat. Jól jöhet a segítség, támogatás – elsősorban a másiktól, aztán a mieinktől, vagy akár külsősöktől. Mert általában van jobb megoldás – és a befektetett munkától hosszabb távon akár még javulhat is a kapcsolatunk.
