A határozatlanság nem bizonytalanság, bár hasonlíthatnak. Az életszerű ha együtt járnak, hisz a bizonytalanság természetes megnyilvánulása lehet a határozatlanság. Viszont sokszor nem így van, sőt a bizonytalanság megjelenhet határozottságként. Hiszen a határozottság megnyilvánulás, viszonyulás, míg a bizonytalanság belső állapotunk.
A bizonytalanság kellemetlen, így szégyelljük, hát úgy teszünk, mintha nem lennénk bizonytalanok. Ilyenkor jóval határozottabbnak mutatkozunk, mint ami indokolt volna. Nehéz azt mondani, hogy nem tudom, nem értem, fogalmam sincs. Pedig természetes állapot, hogy nem tudunk, nem értünk valamit vagy épp fogalmunk sincs valamivel kapcsolatban. Sok munka van abban, míg biztosan tudunk vagy értünk valamit – ha egyáltalán elérhető ez az állapot –, mi által kijelentő módban nyilatkozhatunk valamiről.
Ehhez képest rengeteg kijelentéssel találkozunk. A politikában kijelentések hangzanak el, igen ritka a feltételes mód, még igen összetett és sok tényezős kérdésekben is. De hétköznapokban szintén könnyen lehangzanak határozott vélemények, szinte bármiről. A nagy témákról mindenki kialakította a szemléletét, mint a járványhelyzet, az ország érdekei, de a szomszéd kertje vagy az utcán látott gyerek nevelési hiányosságai is egyszerűen megoldhatónak tűnnek. Tudjuk mit kéne, hogyan. Kicsit sem zavar, hogy igen keveset tudunk a háttérről, felszínesek és hiányosak az információink, számos tényező eszünkbe sem jutott. Ha mégis szembesülnénk ezzel, elbizonytalanodnánk korábbi véleményünkben.
Korlátozottságunk azonban ritkán csökkenti határozottságunkat. Erről árulkodnak a Facebook kommentek, társasági megnyilvánulások. Ha felhívják figyelmünket hiányosságainkra, általában a határozottság csak fokozódik, keresünk gyorsan érveket, visszaszólunk, személyeskedünk. Igen ritka, hogy valakinek megváltozzon az álláspontja, még akkor is ha az csak hirtelen alakult ki és nem is lenne komoly jelentősége. Ha már elhangzott, ragaszkodunk hozzá, szinte bármi áron.
Ezzel a határozottságunkkal meg is szűnik bizonytalanság érzetünk, simán elfogadunk alternatív tényeket is, ha illeszkednek. Ráadásul emeljük a tétet, egyre fokozódik a jelentőség. A kapcsolati meg egyéb konfliktusoknál is gyakori ez, a bolhából elefánt. Mert csak a határozottság számít, megerősít, egyszerre győzködjük magunkat és a másikat. Aki gyakran ugyanígy tesz, ilyenkor a nézeteltérés akármennyire lefajulhat. Ha meg nem így tenne, akkor győztesnek érezzük magunkat, és ez igazolja az eddigieket, azt is, amire nem egyébként lennénk büszkék.
Baj lenne ezek szerint a határozottsággal? Természetesen megvan a helye és szerepe, ezt határozottan kijelenthetjük, számos esetben szükséges, elsősorban vészhelyzetekben. Döntéseinkben is jó, ha határozottak vagyunk, általában a kevésbé optimális döntés jobb, mintha nem döntünk, amikor kellene. A mindennapi helyzetekben viszont ritkán szükséges, kapcsolatainkban pedig káros lehet a túlzott határozottság – hatalmi és uralmi eszköznek tűnhet a másik szemében.
Vagyis ha nincs tétje és nem kell nagyon bizonyítanunk valaki előtt, merjünk határozatlanok lenni. Így könnyebb találkozni egymással.
