Az őszinteséggel azt fejezzük ki, hogy az igazságot alapértéknek tekintjük, személyesen pedig önmagunk vállalását jelenti, leginkább hibáinkkal együtt. Különös jelentősége a másikkal szemben elkövetett vagy elmulasztott cselekedetek esetén lesz, amikor ártottunk, valami rosszat tettünk/jót nem tettünk. Ilyen pedig előfordulhat, aminek a kapcsolaton belüli rendes rendezéséhez feltétel az őszinteség.
De hát nem elég őszintének lenni, annak is kell látszani – a többeknek tulajdonított, itt aktualizált mondás valami lényegit ragad meg. A látszat csalhat, úgy is, hogy rosszabbnak mutat. Ahogy tisztességesnek sem könnyű látszani ha egyszer valaki szerint nem vagyok az, úgy őszintének sem.
Hogy lehet bizonyítani egy morális hozzáállást? Általában ami nem látszik, nem bemutatható azt elmondjuk, kifejtjük, megmagyarázzuk. Csak hát a megmagyarázás már a vicceknél sem igazán működik, gyakran magyarázkodás hangulata van. Ráadásul szükséges hozzá a másik fél együttműködése, aki hajlandó odafigyelni – ha nem (elég) kíváncsi ránk, akkor esélyünk sincs.
Az őszinteség és hitelesség nem mindig jár együtt – ha így lenne kevesebb csalással és kapcsolati konfliktussal vagy akár -tragédiával találkoznánk. Mert az őszinteség nem látszik feltétlenül hitelesnek, aki igazat mond még lehet zavarban, keresheti a szavakat, mérlegelhet – akár azért, mert nem akar megbántani. Hisz nem attól őszinte valaki, hogy nyers és durva.
Talán a bizalom lehet az esély, a kapcsolat eddigi története. Amit megingathat egy eset, egy történés – de mégiscsak ismerjük a másikat és magunkat. Erről szólt eddig a kapcsolatunk vagy ez a kivétel? A korábbi viszonyunk az aktuális cselekedet/mulasztás fényében értelmét veszti vagy épp értelmet nyer? Ha kivonom a képből az indulatot (ami azért nem olyan egyszerű), akkor hogyan tudnám megérteni? Szabad-e folytatnom, esetleg milyen változtatásokkal? Én hogyan lennék őszinte hasonló helyzetben, ha ez egyáltalán elképzelhető? Próbálkozunk-e mindketten, ha a magunk módján is?
Érdemes lehet esélyt adni. Akár a kölcsönös menekülési késztetés, valós sérelmek, önérzet megbántása ellenére is – ha a kapcsolat és a másik bizonyítottan érhet annyit. Akkor lehet helye és értelme a befektetendő munkának.
