Vajon mennyi álság lehet a világunkban? Nem bántásként vagy megszégyenítésként, pláne nem általánosításként – ami civilekre és politikusokra sem alkalmazandó. Szinte közhely, hogy a jogászok jogot és nem igazságot szolgáltatnak, viszont akkor jogrendszerünk is álságos. Előfordulhatnak álrendőrök, akin nem a rendet, a jó rendet tekintik betartandónak, hanem parancsokat hajtanak végre. Akadhatnak álpedagógusok, akik nem vezetik, nevelik a gyereket, inkább csak leadják a tantervet és leadminisztrálják. Álsegítők is lehetnek, akik nem segítenek, viszont kioktatnak, hibáztatnak. Minden szakmában van, amikor képviselőik nem a szakmát képviselik, hanem magukat vagy egyéb, nem teljesen kompatibilis elvárásokat.
Persze előfordul, hogy a szakmák egy része álszakmává válik, a szervezeti felépítés, jogi szabályozás, társadalmi- vagy egyéb elvárás megnehezíti, hogy a tényleges feladatát optimálisan végezze. Ez a kisebb akadályoztatástól a közel lehetetlenné tevésig terjedhet. Miközben általában egy szakmának önmagában is lehet identitás problémája, keresheti saját feladatát és határait – mert egy változó társadalomban ezek is folyamatosan változhatnak. A legegyszerűbb szakmák sem olyanok, mint pár évtizede.
Vajon lehet-e egyszerű megoldás a szakmai (v)álságokra – már ha azok valósak és nem rágalmak vagy manipulatív címkék? Bizonnyal hagyni kell a szakmákat önrendelkezni, hogy alakítsák ki magukat akár szervezetileg, akár eszközkészlet szintjén. Ehhez kapcsolódik a bizalom, hogy mindenki jól akarja csinálni a feladatát, ennek szellemében a szükséges (ön)szabályozást is rájuk lehet bízni. Ezzel együtt kellenek konkrét elvárások, nem a belső dolgokat, hanem a végkimenetelt tekintve, a feladatukat el kell látni. És a szükséges támogatások is kellenek, mind anyagiakban, mind együttműködésekben, elismerésekben stb. Ideálisan hangzik.
Talán azért lehet az emberekben bízni, sőt rájuk bízni általában, mert az álság nem jó. Aki álul teszi a dolgát, az érzi ezt és jobbára szeretné a dolgát valódian tenni. Persze mindig van egy töredék, aki nem így áll hozzá – de vajon egy töredékért megéri ellehetetleníteni vagy megbélyegezni egy szakmát?
