Megvan az ideje a túlélésnek, főleg fenyegetett helyzetben. Fenyegetést meg találunk bőven, úgyhogy indokolható. Ez az üzemmód azonban nem a legjobbat hozza ki belőlünk, sokkal inkább a legrosszabbat, amikor kevés dolog számít, a következmények, távlatok meg biztosan nem. A stresszre adott válaszként ütünk vagy futunk vagy ledermedünk. A szervezetünkben leáll az emésztés, feléljük tartalékainkat, morális megfontolások és kognitív funkciók teljesen háttérbe szorulnak. Tartósan így maradni maga a leépülés.
Most mintha mindezt társadalmi szinten is megtörténne. Rögtönzött és ideiglenes megoldások, hirtelen kárelhárítások, pánikszerű intézkedések. Átgondolás nélküli cselekvések, ahol nincs helyzetfelmérés, hatástanulmány, kockázatelemzés, stb. Épp csak tűzoltás jelleggel kerül elő ami leginkább ég, aztán majd kiderül van-e elég vizünk az oltáshoz. A tűzbiztos kialakítás, jelzőrendszerek és elhatárolások kialakítása, külső-belső veszélyforrások kezelése, stratégiai átgondolás a továbbiakra tekintettel nem nagyon merül fel a kapkodás miatt, hiszen az egész összeomolhat. Jogos hát a pánik.
Mindez globálisan, a számos tényleges fenyegetés kapcsán történik, polikrízis van, több összefüggő válság. Úgy tűnik ez a kapkodás ráadásul „túl kevés, túl későn”, és talán egyébként sem lenne igazán megfelelő válasz. De kisebb mértékben is ez van, országnyi, településnyi, családnyi körökben. Minden szinten halmozzuk a kríziseket.
Szerencsére a földszinthez közeledve kevésbé, a direkt emberi kapcsolatok nem egészen pánik üzemmódban működnek – viszont a nagyobb rendszerek hatása azért leszivárog és hatást gyakorol. Ez lehet a kiút, vagy legalább fellélegzés, a felszivárgás. Hátha ez a feszültség és káosz és pánik ugyan jön lefelé, de az emberi kapcsolatok moralitása, szolidaritása, bizalma, perspektívája legalább itt érvényesül, és elkezd felfelé is hatni. A még meglevő pozitív gyakorlatokat, tendenciákat sikerül megtalálni, megerősíteni.
Egyszerűbb és talán hatékonyabb lenne, ha fentről konstruktív, átgondolt és reális, támogató megnyilvánulások jönnének, vagy a mostani helyzettel ellentétben legalább ezek lennének döntő többségben. De addig is mi viszonyulhatunk másként, ha sikerül. Mert a hangulatkeltés intenzív, manipulációtól sem mentes és hozza azt a stresszt, amiből született. Viszont a valós problémák ellenére is gyakran csak hangulat, főleg ha a földszinten normálisak maradunk és nem pánikolunk. Hanem figyelünk, megértünk, együttműködünk.
Ha kevésnek és későinek tűnik is, valamennyi mozgásterünk maradt. És ha használjuk, talán egyre nagyobb lesz.
