Meghatározása valami olyasmi, amiben a rendkívüli esetekben megmutatkozó hidegvért, találékonyságot, döntésképességet szokták említeni. És hát minden találkozás rendkívüli, hiszen mindig más a kliens, vagy annak a helyzete, állapota. A segítő nem tudhatja pontosan mire készüljön. Igaz ez persze sok más szakmára is, egy tanár sem tudja milyen osztály várja, egy ápoló, hogy milyen betegekkel találkozik, egy ügyintéző, hogy milyen ügyfelek és ügyek találják meg. A humán területen általános jelenség az ismeretlenbe ugrás. Persze vannak különbségek mennyiségben és minőségben, talán jelentőségben is, de a bizonytalanság elemi hozzátartozója a munkának.
Szétszedve a szót legegyszerűbben adódik a lélek és jelenlét. És ezek kellenek is a segítésben. A lélek minden homályossága és misztikussága mellett jelzi, hogy két személy találkozik, akik egymást is személynek tekintik és törődnek egymással. Praktikusan a segítő más szerepben van ugyan, nem teljesen szimmetrikus a helyzet, de mindkettőjük személy volta egyértelmű. Egyikük sem csereszabatos a kapcsolat szempontjából. Lélektelenül, futószalagon nem lehet segíteni és segítségek kapni sem. Az önsegítő könyvek ezért is ütnek meg személyes hangot, egyébként elég lenne csak valami megoldóképletet közzétenni (már ha vannak megoldóképletek emberi helyzetekre).
A jelenlét szintén szétszedhető, hiszen benne van a jel meg a lét is – ám ezzel csúnyán elnyúlna ez a fejtegetés, talán máskor, vagy lehet akár házi feladat is. Viszont az ittlét vagy jelenvalólét a segítésben biztosan meghatározó. Ez aktuálisan együtt-létet, vele-létet jelent, a segítő a segítettel és viszont. Sokat dob ám a helyzeten, ha nem egyedül nézünk szembe a problémákkal, egészen más a hangulat. Így aztán a feszültségszint is, nem csak magunkban pörgünk, kilátunk a fejünkből, sokkal nagyobb esélyünk van érdemben ránézni, átgondolni, akár megérteni. És aztán kezelni a helyzetet, magunkat, másokat.
A lélekjelenlét munka. Befektetett energiát igényel, koncentrált figyelmet, aktív gondolkodást, érzelmek átélését – mindkét részről. Általában nem egy folyamatos heroikus közdelem, de lehetnek intenzív részei. A találkozás végére normális az elfáradás, dilemmák felerősödése, további kérdések felmerülése, némi zavarodottság is. De azért előfordul a megkönnyebbülés, a megerősödés, a felismerés élménye is, ami segít továbblépni.
Tapasztalat, hogy a lélekjelenlét segít. Sokkal inkább, mint a tanácsok, okosságok, módszerek és technikák. Egyébként mi más is segíthetne?
