Egy tervező valami tér közlekedését tervezte, szép szögletesre. Felmerült, hogy a gyalogosok nem fognak a burkolaton maradni, átvágnak a zöld területen, merthogy ritkán kerülnek ekkorát szívesen. Erre az lett az ötlet, hogy majd teszünk oda lánckorlátot. Igazán barátságos megoldás, hátha kevesebbet ront egy korlát a terület hangulatán, mint amit a zöld terület javít.
Ez jutott eszembe, mikor rendőrök jelezték az évtizedek óta így működő kis téren, hogy nem lehet ott kerékpáron közlekedni. Pedig „ahol az úttest kerékpár közlekedésre alkalmatlan”, ott szabad, az úttest hiánya pedig eléggé alkalmatlannak tűnik nekem. Ráadásul a járda „az útnak a gyalogosok közlekedésére szolgáló – az úttesttől szintkülönbséggel, kiemelt szegéllyel, vagy más látható módon elhatárolt – része; a gyalogút azonban nem járda.” Egy téren tehát nem járda megy át, a járda az úttesthez tartozik, így egy téren nem értelmezhető. Szóval nehezen értelmezhető a tiltás, legalábbis nekem, de hát a végrehajtókkal nem érdemes vitatkozni egy rendelkezés jogszerűségéről vagy értelméről.
Sok más példa is volna, de egy általánosabb jelenség lehet ezek mögött. Hogy sokszor erőből akarunk megoldani dolgokat – vagyis nem megoldani, hanem kezelni a megoldás hiányát. Olykor csak erre van lehetőség, hirtelen kell intézni egy helyzetet, ez esetben praktikus a tiltás vagy kötelezés. De ehhez erő kell, fenn kell tartani, csak addig működik. Noha már a bevezetésnél is veszteséget vagy kárt is okoz, majdnem biztosan sért érdekeket, hosszabb távon egy erőből hozott intézkedés biztosan erodálódik, felpuhul, rossz hangulatot kelt. Mégiscsak a megoldás a megoldás, vagyis amikor eleve úgy működünk, hogy nagyjából magától adódik. Példáinkban biztosítani a gyalogosoknak praktikus útvonalat vagy a kerékpárosok konfliktusszegényebb közlekedését a téren.
Igaz lehet ez mindenre, amin változtatni akarunk vagy kényszerülünk. Ami általában valami jóra rászokás vagy rosszról leszokás. Az elején kell az erő, erőltetés, szabályok. De hosszú távon nem fenntartható, így jó egyből valami más megoldáson is dolgozni, hogy ne jelentsen folyamatos erőfeszítést.
Ezért is rövid távúak gyakran a diéták, leszokások, rászokások, nagy elhatározások, mert folyamatosan viszik az energiát ha nem épülnek be. Az életmódon érdemes változtatni, kis lépésekben, ami még megy, és ha beépültek, már nem jelentenek fáradságot, akkor tovább lépni. Amíg még folyton emlékeztetni kell magunkat, nem a miénk, nem lényünk része, egy idegen tag, ezzel birkózunk.
Persze lehet, hogy valamit hirtelen és könnyen magunkévá teszünk, szerencsés esetben vannak ilyen megoldások. Ami kényelmes és egyszerű, az hamar megy. Ha nem válik kényelmessé és egyszerűvé, valami mást érdemes keresnünk, újragondolnunk a helyzetet. Hisz biztosan nem tervezünk magunknak korláttal elzárt részeket és büntetéstől való fenyegetéssel fenntartott viselkedést.
