Adventben észrevesszük, ahogy telik az idő, mégsem lesz végtelen. Hiába van bőven, érezhetően fogy is, merthogy hátra nézve látjuk a fogyást – merthogy véges összegű játékot játszunk az idővel.
Szokjuk. Bekalibráltuk magunkat, a pályához való viszonyunkat, felvettük a ritmust.