Robin elgondolkodott. Az intelligenciát a bajok hozzák létre?
Egyetértettem vele. Válságok, változások, felfordulások.
/Richard Powers: Rémület
Szeptember a tanulás kezdetről/folytatásáról szól. Főleg az iskolásoknak aktuális, de egyébként is jó alkalom egy fél gondolat erejéig felvetni, akarunk-e tanulni? Tényleges tudást akarunk, vagy megúszósan túllenni a dolgokon, a kellőnél semmiképpen nem több erőfeszítéssel?
Tudni persze mindenki szeret, az egy jó érzés, biztonságot ad. Nem csak a lexikális vagy tárgyi tudás, minden készség, tapasztalat vagy gyakorlat azt erősíti: kézben tarthatjuk dolgainkat. Van eszközünk, kompetensek vagyunk. Az ellenkező lehetőség meg elég ijesztő, a bizonytalanság, kiszolgáltatottság félelmetes dolog. Talán a hatalom is azért csábító, mert megadja az irányítás érzését.
Bizonnyal nagyon ritka a teljes kiszolgáltatottság és a teljes kompetencia is. Egy ilyen összetett világban egyszerűen képtelenség mindent figyelembe venni, mindennel számolni, olyannyira, hogy még az alkalmatlanságunk sem mindig biztos.
A tudás ha garanciát nem is nyújt, az lehetőségeinket jelentősen növelheti. Már csak az is, ha jobban/árnyaltabban megértjük a helyzeteket, szerepünket, valós lehetőségeinket, stb. Ehhez hasznos a minél több ismeret magunkról, a világról és a kölcsönhatásainkról. Ráadásul ez dinamikusan megszerezhető tudás, sokat számítanak a reakciók – hogy reagálok én, hogy reagál a világ. A statikus önismeret vagy világismeret kevéssé használható – már a fizika is alapszinten ütközteti a tárgyakat.
Hasznos hát, ha nem csak részt veszünk életünk dinamikájában – egyébként sem tehetünk mást –, hanem tanulunk is belőle, a tanultakkal felvértezve pedig próbálunk visszahatni. Belső reakcióinkat megcsodálva, megszelídítve kifelé is bátrabbak lehetünk, hisz sokszor ez a bátorság hiányzik. A bátorság pedig tapasztalati úton valamennyire tanulható.
Ha a válságok, változások, felfordulások legalább egy része tanulással is jár, talán megéri. Ha az épp megúszáshoz szükséges energiánál többet is befektethetünk – a fejlődésünk is több lesz. Jó esetben nem az elégséges határán billegünk, innen meg már a tanulás/tudás öröme is megjelenik…
